Előre kell bocsátanom, hogy ez nem az én receptem. Hanem - nyilvánvalóan - Gerdáé. Gerda a legcsodálatosabb cukrászlány, akit ismerek. Az ő süteményeinél, tortáinál finomabbat még nem ettem, pedig a nagymamám mestere volt a sütésnek, és elfogyasztottam már a süteményeim javát. Nem az életkoromra utalok ezzel, csak jelzem, rengeteg édességet felfaltam eddigi életem során, ám nemrégiben megállapított liszt- és tejérzékenységem miatt a mértéktelen sütemény és torta fogyasztásnak sajnos vége. Ezért nyergeltem át a bonbonokra...
Gerda csokoládétortájában azonban nincsen liszt és ha nagyon muszáj, a vaj is pótolható margarinnal vagy más növényi zsiradékkal.
Gerda csokoládétortájának megízlelése azért is életem egyik jelentőségteljes eseménye, mert ez ihlette első novellámat. (Egyesek szerint azóta sem írtam jobbat...) A recept a novellában dőlt-betűvel szedve található.
Amikor egy napos júniusi délutánon Gombos Gerda frissen pecsételt oklevelével kilépett a Dobos C. József Vendéglátóipari Szakközépiskola kapuján, még nem tudhatta, hogy a következő utcasarkon élete drámai fordulatot vesz.
- Hát te? Honnan hová? - kérdezte tőle köszönés helyett a Végzet, aki ezúttal nagynénje, Szendrői Mihályné személyében érkezett a Lehel téri piac felől, nehéz cekkereket cipelve.
Az ábrándos tekintetű leánynak eleinte nem akaródzott csevegésbe bocsátkozni Mari nénivel, ám eszébe jutott, hogy a néni főszakács egy nagyvállalat üzemi konyháján, ami még jól jöhet a magafajta állást kereső cukrászlánynak.
S lám, Gerda néhány nappal később munkába állt a Ganz–MÁVAG Mozdony- Vagon- és Gépgyár II. számú öntőműhelyének konyháján. Eleinte mint kézilányt alkalmazták, majd ügyességének és a munka érdemrenddel kitüntetett Szendrői kartársnővel való közeli rokonságának hála, hamarosan előléptették. Ő készíthette háromszáz éhes vasmunkásnak a napi menühöz járó pitéket, réteseket, piskótákat.
Gerda és Kis Tibor hegesztő szerelme december közepén, a hengercsarnokban tartott karácsonyi ünnepségen szökött szárba. A kettejük közti vonzalom – a szem és fültanúk szerint – már abban az első pillanatban kézzel foghatóan tapintható volt, amikor a fiú a lányhoz lépett, és keménykötését meghazudtoló gyengédséggel a fülébe súgta:
- Bukom a buktáidra, baba!
Gerda térdei a jóvágású fiatalember közeledésétől cseppet megroggyantak, és a lány aléltan hullott az izmos férfikarokba s a forró szerelembe.
A fiatalok szelemének gyümölcseit hamarosan valamennyi gyári dolgozó élvezhette. Tibor ugyanis – mint azt az olvasó antréjából már sejtheti – lírai alkattal rendelkezett, így rövidesen szívszerelméhez szóló ódáitól zengtek a szerelőcsarnokok.
A szerelem Gerdára is termékenyítően hatott: a gyárat és környékét hamarosan érzéki felhőbe burkolta a Bourbon vanília, forró csokoládé, égetett cukor mennyei illata. Vasmunkások sem azelőtt, sem azután nem kóstolhattak oly fenséges finomságokat, mint a cukrászlány lángolásának hónapjai alatt. A fülledt szerelmes éjszakákat, buja reggeleket és bódult délutánokat idéző krémesek, trüffelek, bonbonok lázba hozták az egyébként egyszerű koszthoz szokott kohászokat.
A művezető Bandi bácsit ámulatba ejtette, mennyire megnőtt a péntek éjjeli műszakba jelentkezők száma. A máskor mogorva férfiak piaci kofákat megszégyenítő csadarával marakodtak egy-egy helyért a beosztásban. Péntekenként ugyanis Gerda mandulás csokoládétortát sütött a vacsorához. A puha, omlós és bársonyosan krémes nyalánkságért éltek-haltak az öntöde dolgozói.
- Gerdácska, drága, adja má’ meg a receptet! Vasárnap az asszonnyal a maga tortáját süttetném, kis kezi’ csókolom … - nyafogtak kisfiúsan a tagbaszakadt lakatosok, hegesztők, fémvágók.
- Ó, nem államtitok ez - csacsogta a cukrászlány. - Szívesen megmondom. Nagyon egyszerű. Tortánként kikeverek tizenöt deka cukrot, ugyanennyi vajjal és öt tojás sárgájával. A krémbe belecsurgatok két tábla olvasztott csokoládét. A Tibi a kedvencem, de hát ezt úgy is tudják - mosolygott kipirult arccal a lány. - Aztán liszt helyett hozzáadom a húsz deka finomra darált mandulát és óvatosan az öt tojás habbá vert fehérjét. Na, ezt zutty a sütőbe százötven fokon, negyven percre. Akkor a legfinomabb, ha kicsit még folyós a közepe, amikor felvágják.
Ám mint minden tündérmesének, egyszer csak a Ganz-gyárbéli desszertorgiának is vége szakadt. Mégpedig csúfos vége! Történt ugyanis, hogy Tibi a dalaival zenekart alapított, és a színpadról szétnézve rájött: Gerdáján kívül még ezernyi gyönyörű leányzó él a világban.
Jó ideje már ennek. A Ganz-gyárat régen bezárták, a II. számú öntőműhely legendás konyhájának illatára már csak a kiállító termekké alakított csarnokok falai emlékeznek. A kalocsai női börtön és fegyház lakói azonban a Gerda-féle mandulatorta majszolása közben beszélnek még néhanap a cukrászlányról, aki szerelemféltésből kegyetlenül agyondöfte csalfa kedvesét.
- Hát te? Honnan hová? - kérdezte tőle köszönés helyett a Végzet, aki ezúttal nagynénje, Szendrői Mihályné személyében érkezett a Lehel téri piac felől, nehéz cekkereket cipelve.
Az ábrándos tekintetű leánynak eleinte nem akaródzott csevegésbe bocsátkozni Mari nénivel, ám eszébe jutott, hogy a néni főszakács egy nagyvállalat üzemi konyháján, ami még jól jöhet a magafajta állást kereső cukrászlánynak.
S lám, Gerda néhány nappal később munkába állt a Ganz–MÁVAG Mozdony- Vagon- és Gépgyár II. számú öntőműhelyének konyháján. Eleinte mint kézilányt alkalmazták, majd ügyességének és a munka érdemrenddel kitüntetett Szendrői kartársnővel való közeli rokonságának hála, hamarosan előléptették. Ő készíthette háromszáz éhes vasmunkásnak a napi menühöz járó pitéket, réteseket, piskótákat.
Gerda és Kis Tibor hegesztő szerelme december közepén, a hengercsarnokban tartott karácsonyi ünnepségen szökött szárba. A kettejük közti vonzalom – a szem és fültanúk szerint – már abban az első pillanatban kézzel foghatóan tapintható volt, amikor a fiú a lányhoz lépett, és keménykötését meghazudtoló gyengédséggel a fülébe súgta:
- Bukom a buktáidra, baba!
Gerda térdei a jóvágású fiatalember közeledésétől cseppet megroggyantak, és a lány aléltan hullott az izmos férfikarokba s a forró szerelembe.
A fiatalok szelemének gyümölcseit hamarosan valamennyi gyári dolgozó élvezhette. Tibor ugyanis – mint azt az olvasó antréjából már sejtheti – lírai alkattal rendelkezett, így rövidesen szívszerelméhez szóló ódáitól zengtek a szerelőcsarnokok.
A szerelem Gerdára is termékenyítően hatott: a gyárat és környékét hamarosan érzéki felhőbe burkolta a Bourbon vanília, forró csokoládé, égetett cukor mennyei illata. Vasmunkások sem azelőtt, sem azután nem kóstolhattak oly fenséges finomságokat, mint a cukrászlány lángolásának hónapjai alatt. A fülledt szerelmes éjszakákat, buja reggeleket és bódult délutánokat idéző krémesek, trüffelek, bonbonok lázba hozták az egyébként egyszerű koszthoz szokott kohászokat.
A művezető Bandi bácsit ámulatba ejtette, mennyire megnőtt a péntek éjjeli műszakba jelentkezők száma. A máskor mogorva férfiak piaci kofákat megszégyenítő csadarával marakodtak egy-egy helyért a beosztásban. Péntekenként ugyanis Gerda mandulás csokoládétortát sütött a vacsorához. A puha, omlós és bársonyosan krémes nyalánkságért éltek-haltak az öntöde dolgozói.
- Gerdácska, drága, adja má’ meg a receptet! Vasárnap az asszonnyal a maga tortáját süttetném, kis kezi’ csókolom … - nyafogtak kisfiúsan a tagbaszakadt lakatosok, hegesztők, fémvágók.
- Ó, nem államtitok ez - csacsogta a cukrászlány. - Szívesen megmondom. Nagyon egyszerű. Tortánként kikeverek tizenöt deka cukrot, ugyanennyi vajjal és öt tojás sárgájával. A krémbe belecsurgatok két tábla olvasztott csokoládét. A Tibi a kedvencem, de hát ezt úgy is tudják - mosolygott kipirult arccal a lány. - Aztán liszt helyett hozzáadom a húsz deka finomra darált mandulát és óvatosan az öt tojás habbá vert fehérjét. Na, ezt zutty a sütőbe százötven fokon, negyven percre. Akkor a legfinomabb, ha kicsit még folyós a közepe, amikor felvágják.
Ám mint minden tündérmesének, egyszer csak a Ganz-gyárbéli desszertorgiának is vége szakadt. Mégpedig csúfos vége! Történt ugyanis, hogy Tibi a dalaival zenekart alapított, és a színpadról szétnézve rájött: Gerdáján kívül még ezernyi gyönyörű leányzó él a világban.
Jó ideje már ennek. A Ganz-gyárat régen bezárták, a II. számú öntőműhely legendás konyhájának illatára már csak a kiállító termekké alakított csarnokok falai emlékeznek. A kalocsai női börtön és fegyház lakói azonban a Gerda-féle mandulatorta majszolása közben beszélnek még néhanap a cukrászlányról, aki szerelemféltésből kegyetlenül agyondöfte csalfa kedvesét.
A tortán a díszítés olvasztott csokoládé és mandulaforgács.
